MIT ÉR A KORONA? - AZ ÖNGYILKOS KIRÁLYNŐ MA LENNE 35 ÉVES
A tündérmese nem Hollywoodban fejeződött be

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szépségverseny, anno a nyolcvanas évek közepén. Ez volt ötven év után az első, amelyet Magyarországon megrendeztek. Erre e megmérettetésre közel kétezer lány jelentkezett, köztük egy kedves fonyódi diáklány, Molnár Csilla is. A versenysorozat végén - amely több mint fél évig tartott - Csillát tartották a legszebbnek, az ő fejére került a korona. Ám az élet és a körülmények nem úgy hozták, hogy a lány minden vágya teljesüljön. Az egyik ezek közül, hogy kijusson Amerikába.

Andreát az Európa hölgye választáson második udvarhölggyé választották. Jöttek a fogadások, estek, fotózások, munkák, modellt állás. Nemcsak fényképek, hanem festett képek és szobor is készült Csilláról. Ám sajnos a mese nem úgy ért véget, mint sok más esetben. A diáklány életében nem csak a divatszakma élt, hanem ott volt az iskola is: a verseny miatt a lány magántanulóvá vált. Ennek ellenére, ha tudott, bejárt az iskolába, és továbbra is tartotta a kapcsolatot társaival.

Ám nagyon zavarta, hogy nem teheti azt, amihez kedve van, megszabják neki, mikor mit kell tenni, és a munka nem mindig élvezetes. Több más dologra is hivatkoztak akkoriban a lapok, mi minden nem úgy történt, ahogy annak történnie kellett volna. Egy hercegről is suttogtak, de hogy köztük mi volt, azt igazán ők ketten tudják. Igaz, hogy Németországban egy esten találkoztak, fénykép is készült róluk, ám másról nem tudtak a szülők.

Hogy a siker és a boldogság ragyogása ott volt-e a leány életében, nehéz válaszolni. Siker mindenképp, hogyszinte gyerekfejére egy súlyos korona került. Ettől feltehetően nagyon boldog volt egy ideig, addig, amíg rá nem jött, mi is szakadt a nyakába mindezzel. Amíg rá nem döbbent, milyen is a felnőttek élete, amibe olyan hirtelen belecsöppent. És egyszer csak vége lett, a fénynek, a gép kattanásának, a híreszeléseknek, a dicsőségnek és nem maradt más, mint döbbenet és csend.
Akkor - '86. július 10. után - a csendet hirtelen kérdezősködés, találgatás, értetlenség és hiányérzet váltotta fel. Egy ország állt értetlenül: vajon miért tette, mi történhetett. Aztán megjelentek a cikkek. Egyre több és több. Ezeket az írásos anyagokat 2003 januárjában kezdték gyűjteni és ma Molnár Csilla születésének 35. évfordulóján jelentették meg a gyűjteményt és tették közzé honlapjukon (www.molnarcsilla.hu) Tóth Diána Lujza és Fanta Erika. "Honlapunk célja, hogy összegyűjtsünk minden írásos és képi anyagot (újságcikkeket, fotókat, film- és hangfelvételeket, visszaemlékezéseket) Csilláról, hogy méltó emléket tudjunk állítani e gyönyörű lánynak, és a dokumentumok tükrében megpróbáljunk képet kapni életének és halálának körülményeiről."

Ám azt hiszem a következő néhány sor mindent elárul: egy anya érzései mindennél fontosabbak, még annál is, mi is történt akkor. Egy anyukának a gyermekeihez kapcsolódó öröm mindennél többet ér: "Csodálatos az internet világa, lenyűgöz a tény, hogy bárki hozzáférhet a világ szinte minden szegletéből Csilla lányom rövid életének dokumentumaihoz, fényképeihez. Soha nem gondoltam, hogy részese lehetek hasonló örömnek - és íme, megszületett a honlap. Ám a technika és a gépek mit sem érnek, ha nincsenek mögöttük tehetséges, a témát lelkiismeretesen, szeretettel és odaadással kezelő emberek, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, közülük is elsősorban Tóth Diána Lujzának és Fanta Erikának.
Munkájuk felbecsülhetetlen érték számomra.
Köszönettel:
Molnár Istvánné"

pogrányi

Az eredeti cikk