Hunyadi István:

SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ

Beszédültél vadidegen világba,

plafon-csillogásba.

a jupiterlámpák vakító-fényesek.

Fejedre tettek tündérkoronát,

hová jutottál, érzéked föl se fogta,

mint érkeztél legfelső pulpitusra,

nem sejthetted reklám, ügyes csalás,

tűnékeny villanás.

Az érdem se tiéd, de másoké,

hogy sejtené a gyermek,

szépségéből busás hasznot zsebelnek

az okosok, híre hamis arany,

a Rendezőség diadalmámora,

a dicsőség szétfújt aranypora.

Az áltatások elszállnak a füsttel.

Most elvétetted az utat anyádhoz,

e körbezárt magányba,

a díszkert, hova beszöktél, csinált-világ,

nincs kiutad más, fordítanod a fegyvert!

Budapest, 1986. július 11.