"Ifjúság - sólyommadár"...

ÉLT TIZENHÉT ÉVET

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár Csilla andrea, a Magyarország Szépe vetélkedő 1985. évi győztese - adták hírül a tegnapi lapok. Élt 17 évet.

Tragédia történt, nyilván. De hogy hirtelen?....

Pénteken reggel 9 órakor érkeztünk a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium épületéhez. Az iskola homlokzatán: "Ifjúság - sólyommadár, tiéd a világ, Teérted van a világ..."

Az emeleti irodában zűrzavar, fájó csönd, jövés-menés. Csak néhánzan tartanak ügyeletet a tantestületből.

- Mit akarnak? Még huszonnégy órája sincs, hogy szegény Csilla meghalt. Nem kell ide a szenzáció! - mondja egy bajuszos, tréningruhás, ötvenes férfi - a kémiatanár.
- Tanította Csillát?
- Jövőre érettségizett volna. A tavalyi siker óta magántanuló volt nálunk, nemrég tette le az év végi vizsgát. Értetlenül állunk az öngyilkosság előtt, hiszen olyan vidám, kedves, kiegyensúlyozott teremtés volt. Vagy csak annak látszott?

A szomszéd szobában az iskola két adminisztrátora dolgozik. Ők sem árulják el a nevüket.
- Tudják, ki volt a barátnője?
- Mindenkivel jóban volt, szerették.
- Mesélt a terveiről?

Hallgatnak. Ők is tudják, amiről mindenki beszél a városban: a reklámszakemberek bedobták a siker mélyvizébe - bár Csilla nem tudott úszni - és nem is tanították meg.

Zoltán jól ismerte. Együtt jártak általánosba. Csilla gimnazista lett, ő autószerelő. Néhány hétig udvarolt neki.
- Tavaly megszakadt a kapcsolatunk, Csilla nagyon megváltozott. Tudja, a sok milliomos, a fény, a siker, a pénz szaga. De ezzel mindenki így lenne, aki faluról, kisvárosból kerül a nagyvilágba.
Zoltán édesanyja érkezik.
- Egyszerűen nem hiszem el, ami történt. Tegnap még a nyakamba ugrott, mutatta: milyen szép ruhát vásárolt a Lucy-butikból. Abban akart indulni a szegedi elődöntőn... Milyen lány volt? Kedves. szerette mindenki, az ügyfelek is. Nálunk, az Idegenforgalmi Hivatalnál töltötte nyári gyakorlatát. Együtt dolgoztunk.
- Mivel foglalkozott szabad idejében?
- Amivel a többi leány. Strandolt, táncolt, biciklitúrákat tett. Mostanában ráért, nemigen törődtek vele.
- Szerette volna?
- Melyik szépségkirálynő ne szeretné?...

A butik: tenyérnyi üzlet, zsúfolásig vásárlókkal. A tulajdonosnő tizenöt éve ismeri Csillát.
- Dél felé jött be a boltba. Rózsaszínű szoknyát vett, sárga blúzt, zakót hozzá. Aranyos volt, mint mindig.

Délelőtt Csilla hazament. Még nem lehet pontosan megállapítani: mikor és mennyi gyógyszert vett be. S főleg, hogy miért? Dr. Karsay Kornél gyermekgyógyász, a helyi SZTK szakorvosa, délután két órakor érkezett Csilla édesapjához, Molnár István vendéglőshöz. Nem mint orvos, hanem mint barát; a heti totószelvényt akarta kitölteni.
- Akkor már eszméletlen volt. Azonnal elláttam, és öt perc múlva érkeztek a mentők is. A siófoki kórházba akarták vinni, de félútig sem jutottak.
- A halál oka?
- Nem mondhatok részleteket, köt az orvosi titoktartás, meg a barátság, amely a családhoz fűz. Egyébként az este folyamán az édesapát is bevitték a kórházba, szívrohammal. Harminchat éves, eddig két infarktusa volt.

Csillát ismerték a közeli Sörbárban is. A tulajdonos, Fábián Dénesné nem akarta elhinni, amikor csütörtök este meghallotta a hírt.
- Bejárt ide gyakran. De sietett, mintha nem találná a helyét.

A 7-es út mellett, Molnárék étkezdéje pénteken délben zárva volt. Néhányan arra sétáltak, fél szemmel benéztek. A szakács magyarázta, miért nincs otthon a Molnár házaspár, a kisfiú, a nagyleány...

Meghalt egy leány Fonyódon, tizenhét évesen. Vakította a fény. Vigyáztak rá, akik fölemelték?

(bálint - kóbor)