CSILLAGHULLÁS

Boldognak hitték és irigyelték, mert ölébe hullik a nagy pénz, a siker, egy festett (?) világ lehetősége. Tavaly ilyenkor a kongresszusi palotában, ahol néhány órára viselhette a királynői koronát, ő is hihette mindezt, mert a reflektorok fényében, a dobogó legmagasabb fokán ígéretekben nem volt hiány.
Akkor és ott beindult egy amatőr gépezet, amely a mesék csodáival kecsegtetett és felrepített nem remélt magasságokba.
Tavaly nyáron egy ország dicsérte, gyönyörködött, vagy keresebb hibákat benne. Sztár lett az e státushoz tartozó pletykaáradattal.
Kevesen figyelmeztették: légy okos! Nem volt az mint mások, akik az ő szépségéből kovácsoltak hasznot maguknak, hitegetvén a nagy lehetőséggel. Mellette nem állt senki, csak körülötte.
Buta volt? Nem. Csupán tizenhét éves. Álmodozó, messze a realitások világától. Egy gyereklány volt. Könnyen sérülő lélekkel. Egy tizenéves, akit felemeltek a csúcsra, s aztán engedték zuhanni reményvesztetten a halálba.

Királynőt az idei nyár is mutat majd nekünk. Fiatalt, szépet, álmodozó gyereklányt, aki elhiszi mindazt, amit mutatnak neki. Beindul a gépezet, amely a mesék csodáival kecsegteti. Felemeli a csúcsra. De talán nem hagyja zuhanni.

K.K.