Fölbolydult az ország? - Nem, azért ez túlzás. Néhány ezer embernek - a résztvevőknek és a szervezőknek - az életében azért elég nagy fölfordulást hozott az esemény, a döntő pedig beszédtémát szolgáltatott az egész országnak. Az a versengés, amely többé-kevésbé joggal nevezhette magát az 1949 utáni első magyarországi szépségkirálynő-választásnak.
Ezúttal végre komolyan fogtak hozzá. Az előkészítés hónapokkal ezelőtt kezdődött, a verseny beharangozásával és kétezernél több ambiciózus ifjú hölgy jelentkezésével. A kérdés már akkor felvetődött: kell ez nekünk? Előre is látható volt és utólag is beigazolódott a tény: sokan vannak, akiknek kell, és nem akadt meggyőző ellenérv. Akkor pedig csak hadd legyen…

Várható volt, hogy sokakat érdekel, kit találnak a legszebbnek Magyarországon? A sajtó munkatársai tehát a kezdetektől igyekeztek nyomon követni az eseményeket. És most idézzük Szalma Lászlónak, a rendező Magyar Média műsorigazgatójának szavait: "Ha ezt a versenyt egy kohászati nagyüzem szervezi, a tapasztalatok híján, érthető volna, ha a sajtó számára nem teremtenének megfelelő munkafeltételeket. De hogy a Magyar Média, a Lapkiadó Vállalat leányvállalata nem tudta ezeket előteremteni, az nehezen magyarázható." Színigaz. Nehezen magyarázható, hogy a belépésre jogosító engedélyeket csak a rendezvény épületén belül lehetett megszerezni, így hát a tudósítói munka minden alkalommal - a döntőn is - a portásokkal való közelharccal kezdődött, majd az illetéktelen személyek kidobásával megbízott hatalmasságok elől bujkálva olyan személy felkutatásával, aki végül is megadja a belépési engedélyt. Volt itt minden: kiutasítás, filmelkobzás, fényképezőgép elzárása, éppen csak egy nem volt: sajtófőnök.

Volt ellenben szórakoztató műsor. Amiből a tévénézők erősen rövidített és ekképp elfogadhatóvá varázsolt változatot láthattak, de akinek családtagként, érdeklődőként vagy hivatalból többször kellett végigülnie a csekély változtatással nyolcszor előadott produkciósort, az alighanem úgy vélte, hogy a színvonal nem áll arányban a borsos jegyárakkal. Az egész inkább hasonlított egy tisztes nagyközségi haknira, mint egy grandiózus eseményre.

Aztán volt egy - illetve több mint kétezer - szerződés, mely ugyan szerényen nyilatkozatnak nevezte magát, de azért igen merész és kategorikus hangot ütött meg. A versenyben csak az a hajadon vehetett részt, aki ezt a nyilatkozatot aláírta, ez már a kezdet kezdetén "tisztázva lett". Aki pedig aláírta, az kötelezte magát, hogy amennyiben a Magyar Média óhajtja, köteles fotómodellként rendelkezésre állni, egyúttal kijelenti, hogy semmilyen más cégnek nem áll rendelkezésére. A nyilatkozatból azonban - hogy-hogynem - kimaradt, hogy a szerződés meddig érvényes. (Igaz, utólag Fodros István, a Magyar Média igazgatója kijelentette, hogy azok a lányok, akik nem kaptak szerződést, szabadok. De hát más a szó és más az írás, ahogy ezt már a régi rómaiak is mondták.) És kimaradt az is, hogy ezért a kizárólagosságért a hölgyek mit kapnak. (Mármint az indulási jogon túl.) Alá is írták valamennyien, egy kivételével, akit azonban némi huzavona után mégis engedtek indulni a döntőben. Arra a kérdésre, hogy végül is miért indulhatott, Fodros István ezt mondta: "Jogilag lehetőségünk lett volna arra, hogy ne engedjük a hölgyet a döntőbe, de úgy éreztük, hogy nincs rá erkölcsi alapunk…"

Volt aztán zsűri. A tagok többsége a versenyt pénzzel támogató szervezetek és intézmények képviselője volt, a többi híres ember. Ezt az egyetlen kiválasztási elvet véltük fölfedezni, miután hiába kerestünk az első sorban ülők közt festőt, szobrászt, vagy a női szépséggel hivatalból foglalkozó személyt.
Aztán volt díjkiosztás. Amikor is nem kis meglepetést keltett, hogy a hatodik helyezett különdíja sokszor nagyobb összegre rúg, mint az első és a második helyezetté együttvéve. Nem titok, hogy az efféle versenyeken a fő-, mellék- és különdíjakat előzetesen egyeztetni szokták, hogy lehetőleg az első helyezetté legyen a legértékesebb. Rejtély, hogy ez az egyeztetés most miért nem sikerült.

Hát semmi sem tetszett ezen a szépségversenyen? Dehogynem! A lányok. Az elődöntők, középdöntők idején még voltak ugyan hangok, hogy a pesti Belvárosban tíz perc alatt több szép lány jön szembe, mint amennyi ezen a versenyen indult, de szemtanúként tanúsíthatjuk, hogy nem így volt. A döntőbe valóban csinos hölgyek jutottak. És különben is: hál' isten, az ízlések különbözők (micsoda világ lenne, ha minden férfinak ugyanaz a hölgy tetszene!). Ugyanazt a versenyzőt a zsúri egyes tagjai maximális tíz ponttal jutalmazták, másoktól négyet kapott; aki az elődöntőn a legtöbb pontot szerezte, a döntőn a középmezőnyben végzett - ugyan kinek van biztos mércéje a női szépség megítélésére?

Szóval a lányok szépek voltak és izgatottak. Ki azért, hogy nyerjen, ki azért, hogy a gimnáziumban meg ne szólják, ki pusztán azért, mert ennyi ember előtt kellett föllépnie. De voltak olyanok is, akik egyszerűen örültek, hogy a végül mégiscsak nagystílűen és látványosan megrendezett döntőn részt vehettek és egész életre szólóélménnyel lehettek gazdagabbak.
A győztesek? A Caola díjazottja, Klem Gabriella egyetemista, aki valamennyi elő- és középdöntőből első helyenjutott tovább, elmondta, hogy szülei csalódtak az elmaradt korona miatt, de neki éppen az a díj a legkedvesebb, amit kapott. Kondász Tünde, akit a Centrum áruházak vásárlói találtak a legszebbnek, zavarba jött a kérdésre: mit kezd a szerződéssel járó negyvenezer forinttal, mondván, még sohasem volt ennyi pénze. Ama nevezetes különdíjat, a Fotex Vállalat százezer forintját Kalmár Zita nyerte, az a hölgy, aki a nevezetes nyilatkozatot nem írta alá. A harmadik, Füstös Veronika fodrász, örömmel vette tudomásul életpályája módosulását. Második lett a mindig mosolygó Kruppa Judit, akiről biztosan megállapítható volt: nagyon boldog. Nála talán csak a győztes, Molnár Csilla Andrea volt boldogabb. A tizenhét éves fonyódi diáklány végül is büszke cím tulajdonos: ő Magyarország Szépe. Hogy a díj anyagi sikert is hoz neki, az kérdéses, hiszen mint mondta, nem biztos, hogy a szülei hozzájárulnak a reklámszerződéshez, s a felajánlott külföldi utakat csak úgy tudja elfogadni, ha kísérő is utazhat vele.

Akárhogy is, immár ismét van hazánknak szépségkirálynője, akitől koronáját egy évig senki sem vitathatja el. Trónkövetelésre csak jövő ősszel, az első budapesti Forma-1 autóverseny során lesz mód, akkor lesz ugyanis a második Magyarország szépe választás.
Tehát még egy év. Hölgyeim, lehet készülni!

vissza