- No, akkor kezdjük! Mellbőség, derékbőség, csípőbőség...
- Ne haragudjon, nem tudom.

Horváth Katalin, ez a szép arcő, szöszke mosonmagyaróvári kislány, aki életében először most volt szépségversenyen, nem tudja, hogy ilyen helyen elsősorban a testi adottságok számítanak. Nem tudja, mert mint mondja: az előválogató zsűrinek Sopronban ez nem is volt fontos. Utcai ruhában vonultak ki, a zene ütemére tettek néhány tánclépést, kicsit megnézték őket, aztán máris mehettek a pihenőbe. Semmi fürdőruhás magamutogatás, semmi bájdömping.
Kati tizennyolc és fél éves, kötönő a Mokötben. Jelentkezett a Magyar Média Miss Magyarország pályázatára. A jelentkezést elfogadták, az előválogatón túljutott, augusztus 9-én a területi elődöntő egyik indulója lesz. Vajon milyen álmokkal, tervekkel?
- Az az igazság, hogy a pályázatról én nem is tudtam - meséli Kati. - Édesanyám volt az, aki kiválasztott néhány fényképet, s elküldte azokat a Magyar Ifjúságnak. Én voltam a legjobban meglepve, amikor jött az értesítés, hogy itt és itt jelenjek meg.
- Túl van rajta, sokaknál szebbnek találtatott. Most hogyan tovább?
- Most már izgulok. Úgy érzem, nem állok az utolsó helyen, s egy kis szerencsével a jók között lehetek. Nem kergetek álmokat, a fődíj nem lesz az enyém. De mert a gyárban már évek óta manökenként is dolgozom, s megszoktam, hogy fényképeznek, talán fotómodellként el tudok helyezkedni. Ha...

* * *

Azt játszom, én vagyok a Miss Magyarország szépségverseny zsűritagja. Nézem a lányokat. Vonaton, utcán, presszóban. Vannak szép lányok. Aztán egy bátor pillanatban megkérdezem egy reprezentatív külsejűtől: - Ne haragudjon, indul a szépségversenyen?
- Miss Magyarország? Nem hallottam róla. Nem olvastam. Ha tudom, hogy van ilyen, mindenképpen indulok.
- Ez azt jelenti, hogy tisztában van az értékeivel?
- Persze. Sokan mondják, meg aztán érzi azt az ember.
Szívem szerint zárójelben ideírnám Ferenc Éva jellemző méreteit, de ilyenek megintcsak nincsenek. A szubjektív megítéléstől pedig tartózkodnom illik, így csak annyit teszek hozzá: egyet kell értenem vele, s nagy kár, hogy nem vele találkozunk a dobogón.

* * *

Megcáfolt, idealista filozófiai alaptétel: szép az, ami érdek nélkül tetszik. A házasságban, vagy egyéb módon elkötelezett férfiak zöme természetesen tagadja ezt az ex-axiómát, a poligám hajlamból következően soha nem lehet úgy megcsodálni egy szép nőt, hogy ez az élmény ne indítson el messzebbre mutató terveket.
Én mindenesetre megpróbáltam: a helyzet és az érdeklődés miértjét előrebocsájtva azt kérdeztem meg a hosszú hajú, karcsú, becslésem szerint maximum huszonkét éves Leszkovich Istvánnétól: miért nem indult a szépségversenyen?
- Tudom, mit érek, s nem vagyok már fiatal - hangzott a válasz. - Lehet, hogy érdekesnek, talán szépnek is látnak sokan, de biztos: nem én vagyok az ideál. Különben harmincéves leszek hamarosan. S hogy talán szép ar arcom, s nem látszom annyinak? Ez az én örökségem, ez a fiatalosság...

* * *

Magas, barna hajú, kék szemű "szép-jelölt" nyit ajtót egy győri panel-lakásban. Termete mint a nádszál, s bár kevéssé értek a nemzetközi ideálhoz, úgy gondolom ő minden franciák kedvence lehetne. A kérdés: miért nevezett?
- Meg kell mondanom, nincsenek illúzióim: nem vagyok túlzottan szép, talán csak érdekes - mondja magáról Makkos Éva. - Nem is álmodozom az aranyalmáról, a dicsőségről. Egyszerűen csak fotogén alkat vagyok, s minden vágyam, hogy manöken lehessek. Korábban indultam már néhány pályázaton, a Magyar Divat Intézetben is ismernek, s azt remélem ettől a versenytől, hogy sikerül kiugranom. Amit most csinálok, számomra kicsit unalmas. Könyvelek egész nap, pedig szívesebben sétálnék a reflektorok előtt, szép ruhákban, s egyáltalán nem zavar, ha néznek. Nem tagadom, izgulok...

* * *

A Magyar Média, mint a Miss Magyarország szépségverseny rendezője augusztus 9-én este 8 órai kezdettel Győrben tartja a verseny területi elődöntőjét. A versenyen harmincnégy lány indul, megyénket kilencen képviselik a Rába szállóban. Akik innen továbbjutnak, fontolóra vehetik: hogyan tovább? Sokak számára viszont itt szakad félbe egy álom...

K. M.