A CENTRUM SZÉPÉT IS ÁTVÁLTOZTATTUK!

Egy szép téli délelőttön izgalmas feladatot vállaltunk. HEILIG GYÖRGY, a CENTRUM ÁRUHÁZAK propagandafőnöke kerek-perec megkérdezte: vállalnánk-e egy szép lány "kitalálását? Belemegyünk-e olyan játékba, hogy a mi véleményünk szerint modern, előnyös arcot, hajat megkeressük és néhány - egymástól eltérő jellegű - öltözékben bemutatjuk: ilyen is meg olyan is tud lenni Kondász Tünde, a Centrum szépe.
Vállaltuk.
Persze, mindent tudni akartunk erről a dologról, a Centrum szépéről.
- Hogyan jutott Tünde e kitüntető címhez?
- Egyszerűen. Indult a szépségkirálynő-választáson. Mi, a Centrum Áruházak úgy véltük, hogy mivel áruházainkban a szépség minden kelléke megvásárolható, reklámcélra választunk magunknak "csillagot". ezt a kényes feladatot - kerülendő minden részrehajlásra való látszatot is - a közönségre bíztuk.
- A szépségverseny közönségére?
- Szó sincs róla! A vásárlóközönségre. Az ország harminchét áruházában kitettük a tablókat, a szépségverseny középdöntője 68 résztvevőjének fotóival. Egyet a kirakatba, egyet az előtérbe. Mindenhol szavazólapok várták a közönséget. Azt akartuk, hogy a vásárló igénye, ízlése érvényesüljön.
- Hány szavazólapot dobtak be?
- Több, mint ötszázezret! Két lány haladt fej fej mellett az élen, majd Kondász Tünde learatta a babért. Ez esetben a szerződésünket.
- Mikor tudta meg a lány az eredményt?
- A döntőn. Fogalma sem volt róla, hogy várományosa a mi "különdíjunknak". Meglepődött és örült. Szülei is jelen voltak, megszületett a megállapodás: Tünde reklámcélokra kizárólag a Centrum rendelkezésére áll. Ezért mi negyvenezer forintot adtunk neki.
- Tünde százszázalékos amatőr. Milyen vele a munka?
- Mint egy gimnazista lánnyal. Rengeteg kompromisszumot kötünk tanulmányai, élete zavartalansága érdekében. Nem óhajtjuk kifordítani őt saját magából: tanuljon, készüljön az életre. A fotózások, filmezések időpontjait hozzáigazítjuk, és még azt is tudjuk, mikor készül dolgozatírásra, mert előtte a világért sem bolygatnánk.
- Változott-e az életed, amióta Centrum-lány lettél? - kérdem Tündétől.
- Bizony. Minden héten egyszer filmezünk és fotózunk.
- Tetszik neked a dolog?
- Hát... érdekes.
- Gondoltál-e arra, hogy hasonló pályára lépsz?
- Egyelőre maradtam eredeti tervemnél. Külkereskedelmi főiskolára vagy a bölcsészkarra készülök. Aztán ki tudja...
- Miért indultál a szépségversenyen?
- A nagynéném buzdított, ő alkalmasnak talált arra, hogy részt vegyek.
- Kihez hasonlítasz a családban?
- A nagymamára. Az ő fiatalkori képein mintha én bukkannék föl.
- Miért nem engedted meg, hogy vágjunk a hajadból, arcodhoz, egyéniségedhez jobban illett volna a rövidebb, ráadásul magad is könnyebben bánhatnál vele, meg tudnád tartani a frizurádat?
- Annyira, de annyira szeretnék hosszú hajat!
- Pedig arra fel kell készülnöd, hogy az ilyen szerződés kötelez bizonyos alkalmazkodásra. Ez munka. Miért vállaltad a fotómodellkedést?
- Jólesett, hogy olyan sokan rám szavaztak. Aztán meg a pénz sem mindegy. Még csak gimnazista vagyok és csak aztáj jön a főiskola.

(k.é.)