Ezen a napon a Filmmúzeum műsorára tűzte a Szépleányok című filmet. Összesen tíz alkalommal mutatták be az alkotást, s a legelső vetítés előtt a két műsorvezető, Prokop Dóra és Liebhaber Judit Borsics Brigittával, a verseny 7. helyezettjével készített interjút.

P.D.: Borsics Brigitta 1985-ben az első magyar szépségkirálynő-választáson a 7. helyezést érte el, és egyben szereplője is volt a Szépleányok című dokumentumfilmnek. Brigi a versenyt követően a 90-es évekig modellként dolgozott itthon és külföldön. Ma már 5 gyermek boldog mamája, akit a szépleányságról faggattunk.

L.J.: Mikor láttad utoljára a filmet?
B.B.: Hát ez jó kérdés, mindjárt kitalálom... olyan 15 évvel ezelőtt.
L.J.: Merthogy fel van véve?
B.B.: Nem, nem. Elvittem a barátaimat egy moziba, akkor még játszották, azt hiszem a Horizontban. Ez azért egy pár évvel utána volt, hogy készítették, és akkor még játszották.
L.J.: Ciki volt ez egy kicsit akkoriban? Vagy felismertek az utcán és örültél neki?
B.B.: Nem ismertek fel az utcán egyáltalán. Voltak, akiket megismertem és beszélgettünk a szépségversenyről, és mondtam, hogy ott voltam. Akkor kérdezték, hogy ki voltál, és úgy rávezetve eszükbe jutott, hogy "ja, te voltál az a rövid hajú".
P.D.: Az egyetlen rövidhajú.
B.B.: Az egyetlen rövidhajú.
P.D.: Én akkor azt is gondoltam, hogy ez a lány nagyon szép, kár, hogy rövid a haja, mert szépségkirálynő nem lehet, csak hosszú hajú, és erre lett egy félhosszú hajú.
L.J.: Amikor néztem a filmet, akkor te voltál az egyetlen, aki mintha teljesen kívülálló lettél volna, és kívülről szemlélted volna az eseményeket.
B.B.: Igen.
P.D.: Brigi volt "a jó fej".
L.J.: Igen, ő volt a teljesen jó fej.
P.D.: Odament, "Borsics Brigitta vagyok Budapestről", más meg: "Hóóódmezővááásárhelyről"...
L.J.: Komolyan kellett volna ezt venni szerinted?
B.B.: Én nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom csinálni, ezért néztem ki úgy, mint aki kívülálló, mert az is voltam. A végére azért meggyőztem magam, hogy jó lesz ez így nekem, ha ebben benne vagyok és részt veszek, de az első selejtezőről még el akartam szaladni. Kisminkeltek, minden, és jött volna az a rész, hogy menjél ki és mutasd meg magad, és úgy gondoltam, hogy akkor én most inkább elszaladok.
L.J.: És gondolod, hogy a többiek nem akartak elszaladni?
B.B.: Nem.
L.J.: Ők jobban élvezték, mint te?
B.B.: Igen, igen.
P.D.: Fürdőztek "az első" szépségkirálynő-választásban? Mert ez akkor az első volt, nem?
B.B.: Ez nagy dolog volt, és nagyon sokan jelentkeztek, több ezren. Az első élményem ezzel kapcsolatban az volt, hogy el kellett menni az első selejtezőre, és ez úgy nézett ki, hogy nagyon izgultam, mert ugye fel volt borotválva a hajam, meg nem éreztem magam olyannak, és attól féltem, hogy belépek és mindenki hahotában tör ki, hogy ki ez és mit keres itt. És ehhez képest beléptem és azt hittem, hogy rossz helyen vagyok.
L.J.: Mert?
B.B.: Nem tudod elképzelni, hogy milyen lányok voltak.
P.D.: Szépek? Jó csajok?
B.B.: Nem.
L.J.: Dehogynem.
B.B.: Nem, pont az, hogy benyitottál és nem gondoltad, hogy ez egy szépségkirálynő-választás.
L.J.: És aztán a végére szépek lettek?
B.B.: Igen, végül is abból a több ezerből összejött.
P.D.: Azért neked is volt a végére egy komoly kis besütés!
B.B.: Ezek már nem az én ötleteim voltak, minél közelebb kerültünk a döntőhöz, annál jobban beleszóltak a sminkbe, a hajba, meg ugye a ruhákat ahogy kaptuk...
L.J.: Azért meghallgattak benneteket, emberszámba vettek benneteket? Mert a filmből az derül ki, hogy nem.
B.B.: Ez engem annyira akkor nem érdekelt, nem vettem észre. Volt Fodor elvtárs, az azért egy nagy élmény volt.
L.J.: Ő kicsoda?
B.B.: Ő... hát nem beszélt semmilyen nyelvet, azt tudom, de mindig jött velünk, amikor mentünk Bécsbe meg ilyen helyekre, tehát azért hozzátartozott a SLEPPhez, mondhatni. De nekem úgy tűnt, hogy ez ilyen és kész.
P.D.: Dehát akkor olyan is volt. Fodor elvtársakkal voltunk körülvéve. Jelzem, hogy mi most megnéztük ezt a filmet, és [tátva maradt a szánk].
L.J.: Hihetetlen naivitás árad az egészből. Persze 16 évesen naiv az ember, de az egész társadalomból, ha úgy tetszik, vagy az egész szervezésből valami olyanfajta valahol kedvesség és jóindulat, de hihetetlen naivitás árad.
B.B.: Ez egy vadonatúj dolog volt akkor.
P.D.: Nyugat, nem? Hát azért ez akkor nyugat volt, hiába volt Fodor elvtárs.
B.B.: Igen, mert ugye a második világháború óta nem volt szépségkirálynő-választás Magyarországon, ez volt az első, ez látszott a szervezésből is, de különben volt egy lelkesedés, hogy most valami olyat csinálunk, ami talán nyitás a világ felé.
L.J.: Dehát ők viselkedtek a legnyugatiasabban vagy kapitalistábban mindenki közül talán, a magyar szervezők, legalábbis ez derült ki a filmből.
B.B.: Például ami fürdőruhában meg kellett jelenni, ilyen fekete-fehér csíkos, rettentő rossz szabású fürdőruha, az az, ami senkinek nem áll jól, de az kellett, mert gondolom azt kapták ingyen.
P.D.: De ezzel kapcsolatban volt valami botrány is, hogy ez már-már az amerikai zászlót idézi fel a nézőkben és azért mégiscsak nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus.
L.J.: És aztán ami megjelent az olasz újságban, mintegy a szocializmus karikatúrája.
B.B.: Szerintem ezt igen, a nyugati világban is figyelemmel kísérték, hogy itt mi történik.
P.D.: Ezt a versenyt lefigyelték?
B.B.: Szerintem igen.
P.D.: Nekünk most mókás az ekkora váltömés, az elképesztő műanyag fülklipsz meg a karperec, na de akkor ez trendi volt.
B.B.: Persze. Amiért én elindultam ezen, szerettem volna modellkedni, és ugye akkoriban se ügynökség, se semmi ilyesmi nem volt. És én akkor találkoztam Tóth Ritával, és ő tudott erről, ő mondta, hogy a legegyszerűbb módja, hogy ha én ide jelentkezem, és lesznek majd fotósok meg a mai divatvilágból, például a Vámos Magda mindig benne volt a zsűriben. És végül is igaza volt a végén, rögtön elkezdtem dolgozni a Divatintézettel.
P.D.: De talán te voltál az egyetlen, ugye?
B.B.: Az egyetlen, igen. Nem! Volt ..... elfelejtettem a nevét.
P.D.: Kalmár Zita volt még menő csaj.
B.B.: Kalmár Zita, ő inkább a Playboy-vonalon mozgott, de ő ezt csinálta előzőleg is.
L.J.: Ő egy kicsit kitűnt közületek olyan értelemben, hogy tapasztaltabbnak nézett ki, talán átlátta az egészet, a filmből ez derült ki.
B.B.: Hát ő idősebb is volt, 24-25 éves, azért az nagy különbség a 16-18-hoz képest. A legtöbben iskolások voltak, vagy épp érettségiztek. És ő akkor már dolgozott modellként, naptárakat készítettek, úgyhogy ő azért ismerte, hogy miről szól.
P.D.: És mondta, hogy lányok, vigyázzatok, próbált felettetek egy kicsit anyáskodni?
L.J.: Kicsit olyan felbújtó is volt talán, nem?
B.B.: Igen, mert rögtön alá akartak velünk iratni egy szerződést, egy úgynevezett "oroszlánszerződést", amikor te lemondasz minden jogodról.
P.D.: Ti voltatok a báránykák.
B.B.: Igen, és akkor ő ezt nem írta alá, és ment a huzavona, hogy kizárják a versenyből, de végül is nem lehetett. Úgyhogy ez végigment az egész egy éven, mert kb. egy év volt ez a verseny. Ha jól emlékszem, valamikor január-február körül kellett jelentkezni és novemberben volt a döntő.
L.J.: Ezt a Szépleányok című filmet ugye elkezdték forgatni rögtön az elején, tehát nem a tragédia kapcsán került erre sor?
B.B.: Nem is arról akart ez szólni, persze, senki sem tudta, hogy hogy fog végződni, hanem azért csinálták ezt a filmet, mert be akartak mutatni pár lányt, végigkísérni a sorsukat, hogy mi változik a verseny kapcsán.
L.J.: És neked mi változott?
B.B.: Hát elkezdtem modellkedni utána, úgyhogy elégedett lehetek vele, mert rögtön elkezdtem dolgozni, s végül is sikeres voltam, lehet azt mondani.
L.J.: És nem vette el a kedvedet az egésztől ez a történet, ez a film?
B.B.: Nem. Az elején kétségeim voltak ezzel kapcsolatban, hogy akarom-e én ezt csinálni, mert én nem vagyok egy... "széplány"...
P.D.: De az vagy, Brigi!
B.B.: ...de aztán a végén megkaptam azt ettől a versenytől, amit akartam, úgyhogy nincsenek rossz emlékeim.
P.D.: A férjed is szakmabeli, öt gyermeketek született!
B.B.: Igen. ...Amikor életemben először mentem nyugatra, ők vittek, mert a verseny után pár hónappal az ausztriai szépségverseny-rendezők meghívtak minket egy "barátságos mérkőzésre" az osztrák első 10 helyezett és a magyar első 10 helyezett között. De nagyon jó volt, kint voltunk a Hilton szállodában Bécsben, azért az nagy szó volt. Addig 3 évente lehetett elmenni Jugoszláviába, és most hirtelen kivittek minket Bécsbe, s a Hiltonban laktunk.
L.J.: És minden ment frappánsan, papírok, ügyintézés, segítettek benneteket?
B.B.: Igen, igen, én úgy emlékszem, hogy nem volt semmi gond. Kimentünk, vittek minket mindenfelé, találkoztunk Niki Laudával - ami nagy szó volt - valamelyik nagy bécsi diszkóban, szóval nagy élmény volt.
P.D.: Eszedbe jut-e, meg fogod-e mutatni a gyerekeknek?
B.B.: Igen, most, hogy volt erről szó, hogy ide jövök, elmondtam a nagyobbaknak, hogy hát, volt egy ilyen is, és majd megmutatom nekik a filmet. Eddig nem nagyon beszéltünk erről.
P.D.: Most, hogy már nem 16 éves vagy, hogy emlékszel vissza Csillára, Molnár Csillára?
B.B.: Én akkor 18 éves voltam, mondjuk nem olyan nagy különbség, ő volt 16 éves. Nekem nagyon szimpatikus volt rögtön, és én örültem, hogy ő nyerte meg. Egy nagyon jószívű lány volt és nagyon sajnáltam, ami történt vele, és nem hiszem, hogy ő öngyilkos akart lenni, hanem inkább talán kétségbeesett volt vagy félt... tipikusan ez a "fel akarom magamra hívni a figyelmet". Nem tudom elképzelni, hogy ő tényleg meg akart halni.
P.D.: De akkor ez egy nagyon megrázó hír volt,nem? Tényleg belerendült az ország.
B.B.: Nagyon. Én lent voltam azt hiszem pont a Balatonnál egy fotózáson, és a rádióban mondták, és egyszerűen hihetetlen volt. Hihetetlen volt, hogy ez történt vele. Mert különben életvidám volt, de szerintem nagyon megrángatták a verseny után, és erre ő nem volt felkészülve.
P.D.: Lehetett egy olyasmit érezni - persze az ember utólag hajlamos mindenféléket belemagyarázni -, hogy azon túl, hogy ő volt a legszebb, vagy sokak szerint a legszebb, ő volt a legjobban csőbe húzható, manipulálható, rángatható?
B.B.: Az biztos, hogy naiv volt. Jószívű, kedves, nagyon jóindulatú volt, és ő szerintem nagyon őszinte ember volt és gondolom ezt várta másoktól is. Szerintem az volt a baj, hogy nagyon sokan körülvették és nagyon sokmindent mondtak neki, kivették az iskolából, de közben semmi nem történt vele. Akkor, ha jól emlékszem, a világversennyel kapcsolatban is voltak botrányok, nem akarták kiengedni, mert... nem tudom. Tulajdonképpen nem járt már iskolába, otthon ült és várta, hogy történjen valami vele, szinte egy évig.
P.D.: Lányaidat esetleg ösztönözni fogod, hogy ha ilyen ötletük támad?
B.B.: Nem, nem feltétlenül. Akkor, amikor én ezen elindultam, nekem nem sok választásom volt. Én 16 évesen abbahagytam a gimnáziumot, estin jártam tovább, dolgoztam egy étteremben, nekem ez valahol egy kitörési pont volt, amit nem én találtam ki, de miután ez egy lehetőség volt, átgondoltam, és belevágtam. De én remélem, hogy az én lányaimnak lesz nagyobb választása, több lehetőség, más úton elérni a céljaikat. A mai napig nem áll közel hozzám ez az úgynevezett szépségversenyesdi, de akkor ez eszköz volt nekem, amit nem bántam meg, de azt nem mondanám, hogy javasolnám mindenkinek.

<<< Vissza